Arra gondoltam, pár történetet megosztok, amely velem, vagyis a galambjaimmal megesett. Elsőre egy olyan történetet írnék le, amely szerintem nagyon ritka, és csak mesterséges környezetben lehet megvalósítani, bezrt galambok esetén.

Több olyan oldalt, könyvet olvastam, ahol egy nagyon jó vérvonalú fiú galambot megpróbáltak több tojóval együtt összehozni, és minél több utódot felnevelni neki. Zárt, elkülönített galambok esetén talán ez lehetséges. Több fakba rakott tojókhoz be-be teszik időkre, így azzal összeáll, letójnak, majd a tojások mehetnek dajka galambok alá. Így nagyon rövid idő alatt nagyon sok leszármazottja lesz egy fiú galambnak.

Ez megtörtént nálam is, de nem mesterséges körülmények során. Ha egy galambnak eltűnik, elpusztul a párja, akkor elég hamar szeretne egy másik párt találni magának, mert társas lények, nem bírják a magányt. Viszont vannak olyan esetek, amikor a tojó a tojáson ül, akkor a ham galamb kint minden jötment tojónak udvarol, búg neki. Két eset lehet, vagy elmenekül a tojó a kéretlen hímtől, vagy megadja magát és párosodnak.

Igen gyakran eőfordult, hogy utóbbi eset megtörtént. Igazából nem nagy gond. Viszont így előfordulhat, hogy adott tojó esetleg nem csak egy hím galambtól fog udokat nevelni, hanem tojás rakás előtt több hímmel is párosul. Tehát szabadban nevelt galambok esetén a biztos vérvonal tovább örökítése nem biztosított.

Visszatérve a hím galambok kicsapongásaihoz. Volt olyan tojóm, amelyik hát éppen elvesztette a párját, és keresett magának egy újat. És pont egy olyat, amelyiknek volt párja. Ha kitartó és össze tudja egyeztetni, akkor nem csak prosulni tud a hímmel, hanem el is tudja szeretni. Nem egyszer volt, hogy ilyen erőszakos tojók miatt az addig jól működő párok szétmentek.

Viszont az én történetemben nem ez történt. Majd egy nyáron keresztül egy hím galambhoz két tojó tartozott. Két külön fészekkel. Szerencsétlen hím galamb majd megszakadt a fióka nevelés és fészken való kotlás miatt. A galambok felváltva, de általában a tojók több ideig kotlanak a tojásokon. Ez a hím pedig volt, hogy egyik fészekről a másikra ment át és fojtatta a kotlást, amíg a tojó evet egy keveset és kipihente magát.

Ennek az édes románcnak az lett a vége, hogy ősszel az egyik tojó, a régebbi párja elpusztult. Én akkor arra gondoltam, és most is ezt vallom, a bánatban pusztult el, hogy osztozkodnia kell egy másik tojóval.