Ahogy említettem, próbálok minél gyakrabban jelentkezni majd. De mielőtt bármiről írnék, előtte át kell néznem ebben a bejegyzésben, mi is történt télen. Tavalyi évben hosszú évek után újra jól teljesítettek a galambok. Bár tavaly nem lettek megritkítva, valamint elég sok kölyök lelépet, eltűnt. Ennek ellenére a tél elején 35 körüli volt az állomány. Aztán, ahogy lenni szokott eléggé megcsappant az állomány. Sajnos, kedvencek tüntek el a törzsgárdából. Leginkább tojók.

Most tavasszal úgy indultunk el, hogy van 10 pár és pár páratlan galamb. A tél folyamán nem igen volt szaporulat, mert nem volt nagyon enyhe az idő, valamint megint elsokasodott a patkány áradat. És azok annyira szemetek, hogy azt a pár kölyköt, ami mégis kikelt, elhordták. Sőt, a tél folyamán, amikor nagyon éhesek lehetek, akkor egy felnőtt galambot csontig megszabadítottak a húsától, belsőségeitől.

Talán most elfogytak a patkányok, valamint már jön a jó idő, akkor pedig mennek ki az épületből. Ennek köszönhetően, talán nyugtuk lesz a patkényoktól. A 10 pár felosztotta a padlás területét egymás között. Ahogy észrevettem nincsenek nagyobb csaták a helyekért, de ez annak is köszönhető, hogy a padláson nincsenek egyelőre kölyök galambok, amelyek szintén helyet keresnének.

Az összetétel. Igyekeztem, és igyekezek arra törekedni, hogy ne keveredjenek a galambjaim közé parlagi, vad házi galambok. A feltőzés miatt és az elfajzás miatt is fontos ez. A galambjaim fő fajtája a postagalamb. Ebbe két másik keveredett: nagy posta (ezek a fekete és szürke árnyalatúak) és a volt húsgalambokból egy kevés. Sajnos, az utolsó egyenes ágú húsgalamb kölyök (húsgalamb és posta keverék), amelyet én mentettem meg és neveltem fel, az szintén a tél folyamán eltűnt.

Az állományban van két gyűrűs galamb, mind a kettő lány és mind a kettő tavaly csatlakozott a csapatomhoz. A tél folyamán eltűnt a legrégebben (2010 óta) nálam lévő gyűrűs galamb. Nagyon sajnáltam, mert nagyon jó nevelő anya volt, és talán az állományom felében, vagy több, mint felében benne van a vérvonala. Nagyon szerettem. Szegénynek, míg nálam volt kb. 5-6 párja volt. Legutóbb a fia, amelyik azóta egy másik tojóval már a második költését végzi.

Az állományhoz tartozik, tavaly igyekeztem lehetőleg a nagy posták vérvonalába lévő klyköket preferálni és azokra jobban figyelni. Szerencsére inkább azok maradtak meg. Most vagy 7-8 db van, amelyiknek a szinvilága is azokra hasonlít. Tavaly szerencsére a nagy postás család egymással állt párba, így mindegyik vidte magával a nagy posta jellemezőket. Kicsit talán nagyobban és vagy fekete, vagy szürkés árnyaltúak a tollai. Sajnos, az idén ahogy néztem mindegyik leszármazott egy sima postával vannak párban. Bár most már vannak első fiókák, és azok között van fekete és szürke is, tehát bár szürke nagy posta állt össze egy sima postával, mégis inkább a nagy posta színvilág ment tovább a kölykeiknél. De majd meglátjuk.

Ha már szín. Tavaly a már említett húsgalamb keverék kölykei között volt egy teljesen fehér (ennek a nagyanyja fekete babos húsgalamb volt) tollazatú. Nagyon megörültem, hogy talán az álomán majd ettől kicsit világosabb lesz, de mire éppen párba állt volna, addgira eltűnt. Aztán még születet egy-egy olyan kölyök, amelyben sok fehér toll volt a tollazatában, de azok közül egy maradt. Talán idén mégis lesz pár világosabb, mert azért a nagy postákban általában van a fekete babosból egy kis rész, tehát nem adom fel.

Sajnos, most elég sötét színű a tollazata a mostani állománynak. Bár ha jól tudom, akkor az csak jó, mert a ragadozó madarak fentről nehezebben veszik észre az alattuk repülő postákat.