Múltkor írtam, hogy valami levadászott pár postagalmbomat. Rá egy hétre megint 3 áldozatnak esett a ragadozónak. Azóta hála Istennek nem történt gond. Viszont ezek a tragédiák elgondolkoztattak, hogy esetleg valamit tennem kellene, mert így nem igazából jó. Sajnos, a legutóbbi elhalálozásoknak a két gyűrűs galamb is áldozata lett. Így most nincs gyűrűs galambom. Pedig jók lettek volna vérfrissítésnek.

Felmerült bennem, hogy bezárom őket, de az kinzás lenne velük. 20-30 galamb egy dúcba bezárva. Főleg a kölykökkel lenne kínzás, mert a nagyok elvernék őket.

Aztán felmerült bennem, hogy a már régóta tervezett fedett baromfi udvart megcsináljuk az apósommal, amelybe persze kerülne egy galambdúc is. Egy 2-2,5x1-1,5m alapterületű kb. 2 méter magas házikó. Oldalról lenne egy ajtó és a dúc két végében lennének a fészkek. Lenne ahol csak lehet ülőke a galamboknak. De, ha elég fészkelőt tudnék összehozni a dúc egyik végébe, akkor az ajtót inkább a másik végébe tenném, mert a bejutáskor annyira nem zavarnám meg őket. Lenne egy kirepülő nyílás és egy ablakot vagy egy plexit is beépítenék oldara. A szellőztetést kellene még valahogy megoldani. Szerintem nem lenne elég a dúcból kirepülésre alkalmas nyílás. Egyelőre nem kaptam engedélyt a baromfiudvar létrehozására, ezért csak a tervezési fázisban vagyok. Amint lehet neki szeretnék állni.

Viszont a galamboknál történt olyan, amilyen eddig még nem történt meg velük. Amikor egy galamb elveszítette a párját, akkor általában egy parlagi házigalmbbal szokta pótolni, ha éppen a dúcban nem talál magának egy olyan párt, amelyik éppen szintén özvegy. Így nagyon oda kell figyelnem, hogy a postagalamb vonal az új nem tiszta postákkal ne higuljon. Igyekszem mindig ezeket a berepülő galmbokat gyorsan pótolni saját postáimból. Pl. meghagyok pár kölyköt, hogy aztán abból válasszanak maalamb jött.guknak új párt. Addig viszont szoktam hagyni ezeket a jötmenteket a dúcban. Igaz nagy a veszély a fertőzésre, de amúgy is össze tudnak szedni idegen galamboktól bármit.

Most is láttam a tetőn, hogy egy új galamb jött, legalább is nekem nem ismerős. Egy kisebb barna szallagos tojó. Azon gondolkodtam, hogy az özvegy hímek közül vajon melyik lehetett a nagy Kaszanova. Aztán egy másik kék szallagos galambot is észrevettem a tetőn, éppen a barna szallagos mellett. Ez nagyobb, hímre hajazó galamb volt. Aztán megdöbbenésemre kiderült, hogy ők ketten egy pár. Gondoltam, biztos egy repülés közben hozzájuk csatlakozott ez a pár is.

Másnap szintén ott láttam őket a többi között. Bár bátortalanul mozogtak, de láthatóan nem volt tervben nekik, hogy elmenjenek. Aztán a következő nap is. Múlt hétvégén aztán nem kis megdöbbenésemre látom ám, hogy a kék szallagos hím kirepül a szomszéd földjére, majd be a dúcba és a csőrében egy ág. Vagyis fészket építenek.

Ilyen még nem történt meg a galambtartásom során, hogy a galambjaim hazahozzanak egy olyan pár galambot, amelyek oda is költöznek hozzám, fészket építenek. Egyelőre nem akarom őket kiszanálni, hagyok nekik egy kis lehetőséget, de hosszú távon nem szeretném a többiek között látni. Esetleg az első fészek felnevelése után egyben levágom őket. De már gondolkodtam azon is, hogy esetleg meghagyom őket kintre, míg majd a többieket bezárom majd a baromfi udvarba. Bár lehet, hogy nem az összes jut be az új helyre, hanem csak a kiválasztottak. A többit vagy levágom, vagy kint hagyom, legyen velük akármi.

Lehet, hogy az utóbbi lenne jó, mert akkor esetleg hoznának nekem más dúcokból gyűrűs postagalambot. Így megmaradna a vérfrissítési lehetőségem. Sőt, azon is gondolkodom, hogy a zárt baromfi udvarnak csinálok egy kiszállási lehetőségét, így a galambok egy-egy kör erejáre ki is járhatnának megmozgatva a csontjaikat. Még sok a kérdőjel.